Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Csak úgy....

Ahogy tettem-vettem délután a lakásban, megfogalmazódott bennem egy gondolat: Szeretem azokat az apró kis dolgokat a lakásban, amik arra utalnak, hogy gyerekek lakják.  Krétaírás az erkély egy kis sarkában, mellette szanaszét hagyott fél pár papucs,  egy félresikerült locsolás nyomai a kövön, járgányok és homokozó játékok, no meg egy csokifolt a babzsák fotelen, háttérben egy madzaggal, amin a gyerekek húzgálták egymást a gördeszkáikon előző nap.  Mert mindenből tudnak játékot csinálni.
Soha nem lesz a lakás olyan tökéletesen tiszta, mint előttük, de ki bánja? Én biztosan nem!
Imádom őket!

Elkezdtük

Pipa: ✔1.rész

-könyvtár (Nem akartam sok könyvet kihozni, mert van itthon egy rakás új, amit még nem sikerült elolvasni, de megtanulhattam volna már az évek során, hogy ez lehetetlen.  Szerencsére a gyerekek imádják a könyveket, úgyhogy bevállaltam a cipekedést ismét!.)

-Palatinus (ez ismétlésért kiált)

-Benczúr kert (Jó szívvel ajánlom mindenkinek, imádták a gyerekek . Nem mondom, hogy egyből megtaláltuk, elég eldugott kis részen van a belvárosban, de érdemes keresgélni.  Még egy szabadtéri bábelőadást is elcsíptünk . Megyünk még! )

-Természettudományi Múzeum (Zétinek még picit nőnie kell hozzá, de Boginak nagy élmény volt. Még a rajzpályázatra is szeretne jelentkezni,  a földivakondok témakörben, mutatom is a rajzát:)

Itt meg maga a múzeumlátogatás:

-Marina parti játszózás

-esti Kabinozás bringával

-Éjszakai gördeszka party (Első, de nem utolsó alkalommal.)

Élvezem a nyári szünetet, nagyon jó a gyerekekkel lenni, kihasználom, amíg lehet , olyan gyorsan megnőnek.

 

 

Nyári bakancslista

Juppiiii:

...javában dübörög a nyári szünet! Megvolt a tábor és a nagyszülős nyaralás is, úgyhogy a további hetekben nekem kell biztosítanom a gyerekek szórakozását. Ami nem is olyan egyszerű, tekintve,hogy röpke 4 év van köztük.

Azért vannak terveim, hogy mit csinálunk iskolakezdésig:

-Múzeumlátogatás (kb mindegy melyik)

-Könyvtár

-Benczúr kerti játszótér

-esti Kabin buli

-Római part bringával,hajóval, és autóval-ez utóbbi esti,bulizós progi

-sárkány-röptetés

-Palatinus

-vonatozás

-Bikás park szigorúan fehér metróval!

-Újpest óriás homokozó

-Gül baba türbéje- ez kérdőjeles

- Budavári labirintus

- fény kert-Margitsziget

-éjszakai gördeszkázás

-Marina part

-mozizás Bogival

-vizibuszozás

-kutyás élménypark Szotyival

-szipi-szupi ausztriai nyaralás

-augusztus 20-i tüzijáték nézés

 

Olyan ügyik vagyunk, hogy párat ezek közül már ki is pipáltunk. :D

Részletek később.

 

 

Hahó újra

Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nekem volt valaha egy blogom. :D (Bár nem nevezném annak, 2 bejegyzéssel. :P )

Valamire mégiscsak jó volt az a kb 50 email a levelesládámban, amit minden internetes cég kiküldözget a GDPR miatt. Tette ezt a blogger.hu is, na és innen jött a felismerés. Haha!

Érdekes volt visszaolvasni a 2013-as bejegyzéseimet.

Azóta rengeteg dolog változott az életemben. A legfontosabb, hogy még az említett évben beköltözött a második pocaklakónk, aki 2014. júl. 2-án meg is született. Lassan 4 éves. Rohan az idő.

Amúgy Zétinek hívják, és egy rettenetesen eleven kiskölök. Nem unatkozunk mellette és a nővére mellett, aki már az iskolapadot koptatja.

Jelenleg ideiglenesen megszabadultam a munkahelyemtől is (Hurrá!), ugyanis a "kisebbik" ételallergiás, ezért Gyesen tolom a szekeret. Háztartás, gyerekek, Ecdl tanfolyam körön mozgok. Valahogy el sem tudom képzelni, hogy ezt munka mellett is lehet csinálni. :D

De remélhetőleg hamarosan kiderül ennek az ellenkezője is.

Addig meg:

 

Ő

..az,aki miatt mindent érdemes volt végig csinálni. ..és Ő adja az erőt,hogy folytassuk. Mert megéri! ♥

 

Reményhal...

...azaz a remény hal meg utoljára. Bár mostanában sokkal inkább tudok azonosulni ezzel:

...és hogy miben reménykedek?

-Elsősorban abban, hogy másodszor is átélhetem az egyik legnagyobb örömöt az életben,azaz a gólya kegyes lesz hozzánk (talán pár fényév múlva,esetleg egy másik univerzumban? green alien spaceship icon), és másodszor is meglátogat.

De reménykedek még közhelyes dolgokban is,pl az egészségben, rendes melóhelyben, az emberek jóindulatában, kevesebb anyagi problémában stb...

Tulajdonképpen elégedett vagyok az életemmel, van egy gyönyörű kislányom, szuper férjem, lakásom (igaz, ez inkább a banké), kutyám, munkám (bár elcserélném szinte bármilyen másikra), csak egy újabb totyogó hiányzik, de ő nagyon.

Szóval igen, van egy lányom. 3 éves. Ő sem jött egyszerűen, bár a jelenlegi kínlódásunkhoz képest hiper- ,szuperszonikus sebességgel érkezett hozzánk. Másfél év próbálkozás után egyetlen inszemináció, és már be is költözött. Biztos hozzászoktam a "jóhoz", és túl türelmetlen vagyok, hogy most nehezen viselem a sok kudarcot. Én a természetes úton történő teherbe esésben nem is hiszek. :D Létezik vajon, vagy mindenki, aki azt állítja így jött össze a gyereke-akár egyetlen légyott alkalmával-az hazudik? :D Én nem tudom elképzelni, hogy így is lehet. Nekem soha nem ment, és úgy tűnik nem is fog.

Most lassan 2 éve szerencsétlenkedünk. Túl 3 sikertelen és egy "félbe maradt" inszemináción, meg egy lombikon. Túl rengeteg tűszúráson, vizsgálaton, váróban eltöltött órán, több száz ezer Ft-on, túlstimuláción, reménykedésen és pofára esésen...

Hogy mi a baj? Na, azt nagyon jó lenne tudni, akkor lenne min segíteni. De jelenleg nincs. Hormonok rendben, katonák rendben, belső szervek rendben. Túl öregnek sem mondanám magam a 30 évemmel.. Szóval sötétben tapogatózunk.

Egyetlen dolog van, ami nem stimmel. Inzulinrezisztenciám van. Ami többek közt azért is nagy szívás, mert az előírt diéta előtt is csak 56 kg-os pehelysúllyal büszkélkedhettem a 172 cm-es magasságomhoz, ez pedig az új étrendnek köszönhetően 52 kg-ra redukálódott. Hátfasza.. Tök jópofa egy amúgy is gebe nőt diétára fogni. De túlélem ezt is, mint eddig sok mást. Kemény vagyok,kőkemény. :D

Persze diéta ide vagy oda, nem úsztam meg a gyógyszerszedést, mert nem javultak az eredményeim jelentősen. Most ebbe is belekezdek, reménykedve,hogy nem leszek rosszul, bírni fogom, és leginkább abban, hogy ezzel a meglévő egyetlen problémát kiiktatva eljutunk végre a célig.

A következő próbálkozás szeptemberben... Addig is meló. Ami egy külön bejegyzést is megér..

Na,első körben dióhéjban ennyit magamról. Kikapcs!