citymomlife

momoftwo,nature,travel,dog,running,diy

Idézet

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." 

/Albert Einstein/


Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nekem a legjobb

De tényleg.

A múlt héten volt alkalmam itthon lenni Bogival és Zétivel is kettesben. Nagyon szerettem.

Zétivel kitekertünk a rómaira. Bringáztunk, kecskéket néztünk, vonatokat számoltunk, kavicsokat dobáltunk a Dunába, játékboltban nézelődtünk, beszélgettünk.

Annyira cuki.

Volt két zseniális beszólása az oviban is a héten:

-Zéti, mi a kedvenc állatod? 
-A kecske. 
-Miért a kecske?
-Mert szép a lába és a gyomra!

-...és melyik a kedvenc virágod? 
-A piros. 
-De az nem virág, hanem szín. 
-Miért, nem láttál még piros virágot?"

IMÁDOM!

Aztán Bogi lebetegedett. Szerencsére épp csak annyira, hogy suliba nem mehetett,  de itthon bármilyen progit csinálhattunk.

Úgyhogy jött velem Ecdl tanfolyamra, Bkv-ztunk, sétáltunk, beültünk a Donut Librarybe, Zaraban csajos rucikat próbáltunk és vásároltunk.

Annyira nagylány, okos, szép, talpra esett, vagány.

IMÁDOM.

Mindkettőt.

A legjobb dolog fiús és lányos anyának lenni.

 

 

Visszafordíthatatlanul rohan az idő /avagy az élet nagy dolgai/

A gyerekeken látni, hogy mennyire. Most leginkább Zétin. Pikk-pakk az én kis babámból nagyfiú lett. Mikor és hogy  történhetett ez??

Először is a nyár utolsó hetére megtanult tekerni a bringáján.

Másodszor: két hete letette a cumit. Ez azért is nagy szó, mert igazi függő volt. De egy fogorvosnál töltött látogatás után elhatározta, hogy ennyi volt, vége. Cserébe a cumitündér egy távirányítós vonattal lepte meg. Szerintem jó csere volt.

Harmadszor: hétfő óta az esti rizsital adagját már nem cumisüvegből issza.

Negyedszer: Ma végre hosszú idő után ráérzett, hogy hogyan kell hajtani magát a hintában. Régóta próbálkozott, ma végre megtört a jég, és sikerült neki. Rettentő büszke volt magára, és persze én is rá.

Amúgy meg 28-as cipőt hord, 106 cm, majdnem 18 kg, és fociedzésre jár.

Már nem baba. Ez tény. A tények pedig rohadt dolgok. Ezt pedig jelen esetben nehezen tudom feldolgozni, nekem több időre lenne szükségem. Kettőt pislogok, és már ő sem akarja majd megfogni a kezem az utcán.

Ja, és Bogi az esti fürdésnél megkérdezte, hogy "anyaaaa, biztosan a télapó hozza az ajándékokat, nem ti teszitek oda a fa alá"? Váááááá!

Köszi idő, azt hiszem nem leszünk haverok!

Véletlenek márpedig nincsenek

De tényleg, minden okkal történik, mindig is hittem ebben, a Sorsban. Másban nem, de ebben igen.

Fel vagyok dobva!! Kutyasétáltatás közben, egy zacskó kutyak@kival a kezemben futottam össze a nagy betűs tanárommal, épp az elveszett lakáskulcsát kereste a buszmegállóban. Jól megölelgettük egymást, a kulcs pedig sajna nem lett meg.

A találkozás önmagában is meglepő volt, a tények ismeretében, hogy röpke 140 km-re lakunk egymástól és legutoljára az osztálytalánkozónkon futottunk össze évekkel ezelőtt.

De miután szóba elegyedtünk, az is kiderült, hogy 1 hete a mellettünk lévő házba költözött. Kicsi a világ! Még most sem hiszem el.

Nagyon sokszor eszembe jutott az elmúlt években, sokat jelentett nekem. Ő volt az egyetlen tanár az elitnek számító gimnáziumban, aki olyannak fogadott el, amilyen voltam, és úgy szeretett (én pedig viszont). Nem érdekelte, hogy acélbetétes bakancsot hordtam, vörösre festett rövid hajam volt, és minden ruhadarabom fekete.

Ő mindig is hitt bennem, látta a képességeimet, és igyekezett a haldokló önbizalmamat feléleszteni. Nehéz időszaka volt az az életemnek, nem találtam a helyem abban az iskolában, és otthon sem igazán. De irodalom és nyelvtan órákon ezeket félretettem, elfelejtettem. Egyszerűen imádtam az óráit, és nagyon sokat tanultam tőle. Mindenkinek olyan tanárt kívánok, amilyen ő volt!

Köszönöm tanárnő! Remélem sokszor találkozunk a jövőben!

Költözöm

Na nem itthonról (legalábbis egyelőre) , hanem a bloggerről. Jó volt veled, köszi!

Itt megtalálhattok:

https://citymomlife.blog.hu/

Elkezdődött

Véget ért a nyári szünet, elkezdődött a suli és az ovi.

Zéti nagyon lelkesen várta, Bogi kevésbé,de végül mindkettőnek jól indult.

Bogi maradt a régi suliban, adunk a dolognak még egy esélyt, aztán majd meglátjuk. Most épp imádja megint (persze, jó részt még játszanak, végre talizott a barátnőivel stb.), morci, hogy jövő hét hétfőn előbb el kell hozni, mert a tanároknak értekezlet lesz. :D Kiváncsi vagyok ez meddig tart nála.

Zéti szuperül vette az ovit, 2 és fél hónap kihagyás ide vagy oda, nem zavarta. Várta a kis barátait (főleg Imit), és a középső csoportot, mert végre járhat focira és zenekuckóba. Mellesleg múlt héten megtanult tekerős biciklivel menni (egyelőre pótkerékkel), nagyon büszke magára, és mindenhova azzal közlekedik. Marha cuki.

Én nehezen találok magamra, nagyon furcsa, hogy nincsenek velem a gyerekek, hiányoznak. Azért persze megpróbálom hasznosan eltölteni az időmet, most épp elhatároztam, hogy a költözés előtt mindent kidobok a lakásból, amit nem használunk.

Ma az előszoba szekrénnyel kezdtem. 5 szatyorni kacat landolt a kukában. Egy rakás gyerekcipő is pihent odabent. Zéti cipőit lefényképezgettem és feltettem a netre, hátha valakinek kell. Bogi cipői mennek az unokatesónak.

Hamarosan indul az ECDL tanfolyam második etapja is, ha annak vége, hivatalosan is álláskereső leszek, huhh.

Amúgy haladunk, a garázst eladtuk, anyósom kutyusának találtunk szipi-szupi gazdit, holnap az új lakásunk műszaki átadása. Izgiiii!

 

 

 

 

Ez is megvolt :)

Gyermekszempont

A lakáscsere mellett a suliváltás is téma nálunk idén. Köszönjük Gyuszi bácsi!

Szóval ma elmentünk a Gyermekszempont Általános Iskolába a gyerekekkel, hogy körbenézzünk milyen is élőben.

Bogi rajztanára, Bori már kellőképpen felkeltette az érdeklődésünket a suli iránt, a honlapon olvasottak alapján is nagyon szimpatikusak voltak, így  ideje volt a saját szemünnkel is látni.

(Viki, ne haragudj,egyszerűen totálisan elfelejtettem, hogy ti is jöttetek volna megnézni, hazafelé a kocsiban esett le! Tudod milyen brutál feledékeny tudok lenni. :( Majd cserébe mesélek! Tényleg bocsiiiii!)

Na tehát: Az épület maga nem egy nagy szám (bár tegyük hozzá, hogy még nincs kész teljesen) Bogi nézett is nagy szemekkel, hogy ez egy iskola?

Bent viszont kedvesen fogadtak, Borival is sikerült pár szót váltani a hivatalos tájékoztató előtt. Egy osztályteremben néztünk körül, ahonnan az iskola udvarára is rá lehetett látni. Őszinte leszek: siralmas. Nekem legalábbis. Nem ehhez szoktam, a Tomorinak hatalmas első és hátsó udvara van, tele fákkal, van hely rohangálni, játszani. Ezzel szemben ez az udvar nagyon pici, a borítása sem természetes alapanyagú,egyszóval lehangoló. Na mindegy, ezen túl kell lépni, ha váltani akarunk.

A suli igazgatója profi. Összeszedett, értelmes, látszik, hogy tudja mit csinál, elkötelezett az iskola iránt. Csodálom őt, nagyon bátor dolog belefogni egy ekkora vállalkozásba, kell hozzá ambíció, kreativitás, állóképesség és még sok minden más is. Mindezt 3 gyerek mellett. Le a kalappal.

A suli programja nagyon szimpatikus, az osztályzási rendszere szintén. Tetszik, hogy nem csak a számonkérés napján mutatott tudásszint alapján ítélik meg a gyerekeket. Az órai aktivitás, a kreativitás és a plusz feladatok elvégzése is beleszámít a havi osztályzásba. Szuper ötlet, mindenhol így kéne!

Az is nagyon tetszik, hogy nem magániskola, hanem alternatív, tehát ugyanolyan tanterv mentén haladnak, mint a normál iskolákban, meghatározott órarenddel. Így például a gyerekeket nem kell stresszelni az év végi vizsgákkal sem. Talán a gimnáziumi felvételi is könnyebb így, hogy a tananyag ugyanaz.

A tanárok nagyon kedvesek, szimpatikusak, itt úgy tűnik nem kell aggódni, hogy szerencsés lesz-e a gyerek, és jó tanítót fog-e ki, ugyanis mindenki annak tűnik.

Egyébként amíg mi az igazgatót hallgattuk, a gyerekek a tanárokkal játszottak. Bogi nagyon lelkesen, boldogan jött haza, szuperül érezte magát, ez is egy jó pont az iskolának.

A döntés nehéz lesz, mérlegelni kell a pozitívumokat és a negatívumokat. Van egy pár mindkettőből.

Pozitívumok:

-nagyon szimpi osztályzási rendszer

-az állami iskolákkal azonos tanterv

-művészeti oktatás előtérbe helyezése (egy olyan gyerekkel, akinek lételeme a rajzolás, ez nem hátrány!)

-magas szintű digitális és nyelvi oktatás

-nincs vizsgázás

-kis létszámú osztályok

-szuper tanítók

-fél 9-re elég beérni reggel

-megszabadulnánk Gyuszi bácsitól!

Negatívumok:

-nagyon pici udvar, kevés zöld, szmogos belváros

-ingázni kell

-nem olcsó

-a 2. osztályban összesen 1 lány van, Bogival együtt ketten lennének

-korlátozott sportolási lehetőségek a kicsi udvar és tornaterem miatt

Lesz min gondolkodnunk....

 

Kissé elvesztem

a sok teendőben és a gyerkőcök lefoglalásában, estére már olyan fáradt vagyok, hogy nincs energiám a blogba írni.

Kb. minden egyszerre szakadt a nyakunkba. Hamarosan költözünk, és hirtelen mindent intézni kéne. Minél hamarabb el kell adnunk a garázsunkat, hogy legyen pénz az új beállóra, nyakunkon a műszaki átadás, intézni kéne a hitelt, tervezni a konyhát. Közben Bé anyukájának a háza is elkelt, így annak a kiürítése is hirtelen sürgető lett, arról nem is beszélve, hogy a kutyusának kb azonnal gazdit kéne találni. Jelenleg naponta jár le vidékre etetni és sétáltatni a kutyát, míg nem lesz új gazdi. A kipakolt cuccoknak is hely kell, így ideiglenesen egy új tárolót béreltünk, miközben spórolnunk kéne, ugyanis minden fillérre szükségünk van. Ja, és persze a tanévkezdés is közeledik, ahhoz is be kellett szerezni a tanszereket. Tényleg nem unatkozunk.

Mindezek miatt az ausztriai blogbejegyzésem is várat még magára, pedig szeretném befejezni, mielőtt végképp elfelejtem merre jártunk, mit csináltunk.

Szóval az elmúlt napokban a nyári bakancslista hátralevő felének egy részét teljesítettük, de bejöttek előre el nem tervezett progik is.

A progik egy részét a hőség miatt nem fogjuk végigcsinálni, 40 fokban pl tuti nem megyünk át a városon a Bikás parkba játszózni és az Újpesti óriáshomokozó is felejtős ilyen időjárási körülmények között, Gül baba türbéje és a kutyás élménypark szintúgy. Hetek óta tart a 30 fok feletti meleg, amit rettenetesen utálok. Nem bírom a szélsőségeket, sem a nagyon meleget, sem a nagyon hideget. Az ősz és a tavasz az évszakom.

Na de visszakanyarodva:

A Római partra sikerült kitekerni bringával, kétszer is. Volt rokonlátogatás, kalandparkozás (Zétinek életében most először) és fellinizés is. Volt esti rómaizás is autóval, igaz, csak Zétivel, ugyanis a nővére akkor Szekszárdon nyaralt a nagyszülőkkel.

Sárkányröptetés is kipipálva, élvezték a gyerekek, én meg nosztalgiáztam, utoljára ugyanis gyerekkoromban csináltam.

A mozizás is megvolt Bogival, a Hotel Transylvánia 3-at néztük, még én is jól szórakoztam rajta, tegnap előtt pedig a 20-i tüzijátékot is sikerült megnézni. Szóval azért haladunk szép lassan az eltervezett dolgokkal.

Ezek mellett nagy örömömre egy napra a Balatonra is sikerült leruccanni, volt vizibringázás, csúszdázás, pancsolás, a gyerekek imádták, akárcsak mi. Az a nyugalom, levegő és hangulat utánozhatatlan, kikapcsolja az embert a budapesti rohanás után. "Welovebalaton"- a gyerekkorunkat juttatja eszünkbe, szerintem abban az időben kb. az összes családnak a magyar tenger jelentette a nyaralást, nosztalgia rulez.

Megnyitott végre az új Dagály is, ennek apropóján még a Blikkbe is bekerültünk-egy kis szépséghibával ugyan, de kit érdekel? :D http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/igy-tetszik-a-strandoloknak-az-uj-dagaly-furdo/cd2ng7z

A retro Dagály egyébként jobb volt, hiányzik a sok fa és a hullámmedence, ennek ellenére már tripláztunk a gyerekekkel, akárcsak a Palán. Lassan úszóhártyánk nő.

Hamarosan vége a szünetnek. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, a végére elfáradtam, de hiányozni is fognak a gyerekek, ha nem lesznek velem egész nap, szerintem jól elvoltunk. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy ez volt az utolsó közös nyári szünetünk. Ha dolgozni fogok, ez sajnos már nem fog működni ebben a formában. :( Amúgy a gyerekek véleménye is megoszlik a tanévkezdésről: Bogi nem várja a sulit-amit maximálisan meg tudok érteni- Zétinek viszont már hiányzik az ovi. Azért kiváncsi leszek mennyire lesz vagány első nap. :D

Mára ennyi voltam, képek az instámon: https://www.instagram.com/vcstimi/

 

műanyagmentes július után szívószálmentes augusztus

Előbbit a Plastic Free July nemzetközi mozgalom, utóbbit a Felelős Gastrohős Alapítvány hirdette. Sokat nem kell magyarázni, hogy melyik miről szól.

Minden esetre szuper, hogy vannak ilyen kezdeményezések, remélem a jövőben sokkal több lesz belőlük, sőt, a távoli jövőben talán nem is lesz rájuk szükség.

Régóta foglalkoztat a környezettudatos életmód. Szívügyem a természet és az állatok.

Mióta megszületett Bogi, majd később Zéti, sokkal jobban odafigyelek, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk. Hiszen fontos a jövő, nemcsak nekem, hanem a gyerekeimnek, unokáimnak és így tovább.

Van még mit tenni nekünk is, de úgy érzem jó úton haladunk:

  • 8 éve csak natúr kozmetikumokat, tisztító- és mosószereket használunk. Ez természetesen nem csak környezetvédelmi szempontból fontos, hanem a mi egészségünket is szolgálja.
  • Nem szorosan környezetvédelem, inkább állatvédelem témakörbe tartozik, de egyáltalán nem járunk állatkertbe, cirkuszba, és olyan helyekre, ahol azért tartanak fogva szörnyű körülmények között állatokat, hogy az embereket szórakoztassák. Nincs jogunk ezekkel a csodálatos teremtésekkel ezt tenni! Nem érzem, hogy a gyerekeimnek emiatt szegényebb a gyermekkoruk. Sőt, úgy gondolom, hogy ha érzékenyebbek az őket körülvevő környezetre, sokkal gazdagabb életük lesz.
  • Nem használunk olyan termékeket, amik gyártói állatkísérleteket végeztetnek.
  • Folyékony szappan helyett szappant használunk, minek az a sok felesleges műanyag flakon?
  • Természetesen szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ez nem merül ki a vizes palackok szelektív gyűjtésében, a túró rudi csomagolásától kezdve a pénztári blokkokig mindent válogatunk. Ja, és mindent tisztán, elmosva, csak így szabad!
  • Kisfiamnál mosható pelenkákat használtunk. Amennyire macerásnak hinné az ember, pont annyira nem az!
  • Lekapcsoljuk magunk után a villanyt, ha kimegyünk egy helyiségből, és nem folyatjuk feleslegesen a csapot pl. fogmosás közben.
  • Palackozott víz helyett szűrt csapvizet iszunk. Legalábbis mi felnőttek. Valami rossz berögződés miatt a gyerekeknek ásványvizet veszünk, de rövidtávú terveink közt szerepel az átállás.
  • Saját textil bevásárlószatyrokkal megyünk a boltba, a műanyagot köszönjük, nem kérjük.
  • Apa saját kávéspohárral jár kávézóba - http://kossiktea.hu/termek/ecoffee-cup-240-ml-hordozhato-kaves-teas-pohar-dark-energy/ . Nem csak praktikus, de mutatós is. (Én csak azért nem követem a példáját, mert nem szeretem a kávét.)
  • Amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, gyalog, vagy biciklivel jutunk el A-ból B-be.
  • Soha nem szemetelünk.
  • Csak újra felhasználható műanyag szívószálat tartunk itthon.
  • Mosható, textil arclemosóval szedem le a sminkem minden nap.

Ami pedig a rövidtávú terveink közt szerepel:

  • Ha elfogynak a jelenleg használt tusfürdőink, samponjaink, szappant és csomagolásmentes szilárd sampont https://hu.lush.com/products/hajapolas/jumping-juniper fogunk használni.
  • Beszerzünk vászon zsákokat a péksütemények és zöldségek tárolására, így a boltokban található kis vékony zacskókat sem kérjük többé, már ezekben a textil tatyókban hozzuk haza őket.
  • Egyáltalán nem veszünk több palackos vizet.
  • Áttérünk a vega étrendre. (80%-ban már most is növényi eredetű ételeket fogyasztunk.)

Bízom benne, hogy az átlag emberek mellett a döntéshozók is felismerik, hogy mekkora a baj, és az elkövetkező években a túlfogyasztás napját* -ami idén már augusztus 1-e volt-sikerül kitolni.

*A túlfogyasztás napja azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használta el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson."

Hajrá mindenki!

Komment nélkül

:D