citymomlife

momoftwo,nature,travel,dog,running,diy

----------------------- 15:05 -----------------------

Költözöm

Na nem itthonról (legalábbis egyelőre) , hanem a bloggerről. Jó volt veled, köszi!

Itt megtalálhattok:

https://citymomlife.blog.hu/

----------------------- 13:06 -----------------------

Elkezdődött

Véget ért a nyári szünet, elkezdődött a suli és az ovi.

Zéti nagyon lelkesen várta, Bogi kevésbé,de végül mindkettőnek jól indult.

Bogi maradt a régi suliban, adunk a dolognak még egy esélyt, aztán majd meglátjuk. Most épp imádja megint (persze, jó részt még játszanak, végre talizott a barátnőivel stb.), morci, hogy jövő hét hétfőn előbb el kell hozni, mert a tanároknak értekezlet lesz. :D Kiváncsi vagyok ez meddig tart nála.

Zéti szuperül vette az ovit, 2 és fél hónap kihagyás ide vagy oda, nem zavarta. Várta a kis barátait (főleg Imit), és a középső csoportot, mert végre járhat focira és zenekuckóba. Mellesleg múlt héten megtanult tekerős biciklivel menni (egyelőre pótkerékkel), nagyon büszke magára, és mindenhova azzal közlekedik. Marha cuki.

Én nehezen találok magamra, nagyon furcsa, hogy nincsenek velem a gyerekek, hiányoznak. Azért persze megpróbálom hasznosan eltölteni az időmet, most épp elhatároztam, hogy a költözés előtt mindent kidobok a lakásból, amit nem használunk.

Ma az előszoba szekrénnyel kezdtem. 5 szatyorni kacat landolt a kukában. Egy rakás gyerekcipő is pihent odabent. Zéti cipőit lefényképezgettem és feltettem a netre, hátha valakinek kell. Bogi cipői mennek az unokatesónak.

Hamarosan indul az ECDL tanfolyam második etapja is, ha annak vége, hivatalosan is álláskereső leszek, huhh.

Amúgy haladunk, a garázst eladtuk, anyósom kutyusának találtunk szipi-szupi gazdit, holnap az új lakásunk műszaki átadása. Izgiiii!

 

 

 

 

----------------------- 23:19 -----------------------

Ez is megvolt :)

----------------------- 21:30 -----------------------

Gyermekszempont

A lakáscsere mellett a suliváltás is téma nálunk idén. Köszönjük Gyuszi bácsi!

Szóval ma elmentünk a Gyermekszempont Általános Iskolába a gyerekekkel, hogy körbenézzünk milyen is élőben.

Bogi rajztanára, Bori már kellőképpen felkeltette az érdeklődésünket a suli iránt, a honlapon olvasottak alapján is nagyon szimpatikusak voltak, így  ideje volt a saját szemünnkel is látni.

(Viki, ne haragudj,egyszerűen totálisan elfelejtettem, hogy ti is jöttetek volna megnézni, hazafelé a kocsiban esett le! Tudod milyen brutál feledékeny tudok lenni. :( Majd cserébe mesélek! Tényleg bocsiiiii!)

Na tehát: Az épület maga nem egy nagy szám (bár tegyük hozzá, hogy még nincs kész teljesen) Bogi nézett is nagy szemekkel, hogy ez egy iskola?

Bent viszont kedvesen fogadtak, Borival is sikerült pár szót váltani a hivatalos tájékoztató előtt. Egy osztályteremben néztünk körül, ahonnan az iskola udvarára is rá lehetett látni. Őszinte leszek: siralmas. Nekem legalábbis. Nem ehhez szoktam, a Tomorinak hatalmas első és hátsó udvara van, tele fákkal, van hely rohangálni, játszani. Ezzel szemben ez az udvar nagyon pici, a borítása sem természetes alapanyagú,egyszóval lehangoló. Na mindegy, ezen túl kell lépni, ha váltani akarunk.

A suli igazgatója profi. Összeszedett, értelmes, látszik, hogy tudja mit csinál, elkötelezett az iskola iránt. Csodálom őt, nagyon bátor dolog belefogni egy ekkora vállalkozásba, kell hozzá ambíció, kreativitás, állóképesség és még sok minden más is. Mindezt 3 gyerek mellett. Le a kalappal.

A suli programja nagyon szimpatikus, az osztályzási rendszere szintén. Tetszik, hogy nem csak a számonkérés napján mutatott tudásszint alapján ítélik meg a gyerekeket. Az órai aktivitás, a kreativitás és a plusz feladatok elvégzése is beleszámít a havi osztályzásba. Szuper ötlet, mindenhol így kéne!

Az is nagyon tetszik, hogy nem magániskola, hanem alternatív, tehát ugyanolyan tanterv mentén haladnak, mint a normál iskolákban, meghatározott órarenddel. Így például a gyerekeket nem kell stresszelni az év végi vizsgákkal sem. Talán a gimnáziumi felvételi is könnyebb így, hogy a tananyag ugyanaz.

A tanárok nagyon kedvesek, szimpatikusak, itt úgy tűnik nem kell aggódni, hogy szerencsés lesz-e a gyerek, és jó tanítót fog-e ki, ugyanis mindenki annak tűnik.

Egyébként amíg mi az igazgatót hallgattuk, a gyerekek a tanárokkal játszottak. Bogi nagyon lelkesen, boldogan jött haza, szuperül érezte magát, ez is egy jó pont az iskolának.

A döntés nehéz lesz, mérlegelni kell a pozitívumokat és a negatívumokat. Van egy pár mindkettőből.

Pozitívumok:

-nagyon szimpi osztályzási rendszer

-az állami iskolákkal azonos tanterv

-művészeti oktatás előtérbe helyezése (egy olyan gyerekkel, akinek lételeme a rajzolás, ez nem hátrány!)

-magas szintű digitális és nyelvi oktatás

-nincs vizsgázás

-kis létszámú osztályok

-szuper tanítók

-fél 9-re elég beérni reggel

-megszabadulnánk Gyuszi bácsitól!

Negatívumok:

-nagyon pici udvar, kevés zöld, szmogos belváros

-ingázni kell

-nem olcsó

-a 2. osztályban összesen 1 lány van, Bogival együtt ketten lennének

-korlátozott sportolási lehetőségek a kicsi udvar és tornaterem miatt

Lesz min gondolkodnunk....

 

----------------------- 22:26 -----------------------

Kissé elvesztem

a sok teendőben és a gyerkőcök lefoglalásában, estére már olyan fáradt vagyok, hogy nincs energiám a blogba írni.

Kb. minden egyszerre szakadt a nyakunkba. Hamarosan költözünk, és hirtelen mindent intézni kéne. Minél hamarabb el kell adnunk a garázsunkat, hogy legyen pénz az új beállóra, nyakunkon a műszaki átadás, intézni kéne a hitelt, tervezni a konyhát. Közben Bé anyukájának a háza is elkelt, így annak a kiürítése is hirtelen sürgető lett, arról nem is beszélve, hogy a kutyusának kb azonnal gazdit kéne találni. Jelenleg naponta jár le vidékre etetni és sétáltatni a kutyát, míg nem lesz új gazdi. A kipakolt cuccoknak is hely kell, így ideiglenesen egy új tárolót béreltünk, miközben spórolnunk kéne, ugyanis minden fillérre szükségünk van. Ja, és persze a tanévkezdés is közeledik, ahhoz is be kellett szerezni a tanszereket. Tényleg nem unatkozunk.

Mindezek miatt az ausztriai blogbejegyzésem is várat még magára, pedig szeretném befejezni, mielőtt végképp elfelejtem merre jártunk, mit csináltunk.

Szóval az elmúlt napokban a nyári bakancslista hátralevő felének egy részét teljesítettük, de bejöttek előre el nem tervezett progik is.

A progik egy részét a hőség miatt nem fogjuk végigcsinálni, 40 fokban pl tuti nem megyünk át a városon a Bikás parkba játszózni és az Újpesti óriáshomokozó is felejtős ilyen időjárási körülmények között, Gül baba türbéje és a kutyás élménypark szintúgy. Hetek óta tart a 30 fok feletti meleg, amit rettenetesen utálok. Nem bírom a szélsőségeket, sem a nagyon meleget, sem a nagyon hideget. Az ősz és a tavasz az évszakom.

Na de visszakanyarodva:

A Római partra sikerült kitekerni bringával, kétszer is. Volt rokonlátogatás, kalandparkozás (Zétinek életében most először) és fellinizés is. Volt esti rómaizás is autóval, igaz, csak Zétivel, ugyanis a nővére akkor Szekszárdon nyaralt a nagyszülőkkel.

Sárkányröptetés is kipipálva, élvezték a gyerekek, én meg nosztalgiáztam, utoljára ugyanis gyerekkoromban csináltam.

A mozizás is megvolt Bogival, a Hotel Transylvánia 3-at néztük, még én is jól szórakoztam rajta, tegnap előtt pedig a 20-i tüzijátékot is sikerült megnézni. Szóval azért haladunk szép lassan az eltervezett dolgokkal.

Ezek mellett nagy örömömre egy napra a Balatonra is sikerült leruccanni, volt vizibringázás, csúszdázás, pancsolás, a gyerekek imádták, akárcsak mi. Az a nyugalom, levegő és hangulat utánozhatatlan, kikapcsolja az embert a budapesti rohanás után. "Welovebalaton"- a gyerekkorunkat juttatja eszünkbe, szerintem abban az időben kb. az összes családnak a magyar tenger jelentette a nyaralást, nosztalgia rulez.

Megnyitott végre az új Dagály is, ennek apropóján még a Blikkbe is bekerültünk-egy kis szépséghibával ugyan, de kit érdekel? :D http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/igy-tetszik-a-strandoloknak-az-uj-dagaly-furdo/cd2ng7z

A retro Dagály egyébként jobb volt, hiányzik a sok fa és a hullámmedence, ennek ellenére már tripláztunk a gyerekekkel, akárcsak a Palán. Lassan úszóhártyánk nő.

Hamarosan vége a szünetnek. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, a végére elfáradtam, de hiányozni is fognak a gyerekek, ha nem lesznek velem egész nap, szerintem jól elvoltunk. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy ez volt az utolsó közös nyári szünetünk. Ha dolgozni fogok, ez sajnos már nem fog működni ebben a formában. :( Amúgy a gyerekek véleménye is megoszlik a tanévkezdésről: Bogi nem várja a sulit-amit maximálisan meg tudok érteni- Zétinek viszont már hiányzik az ovi. Azért kiváncsi leszek mennyire lesz vagány első nap. :D

Mára ennyi voltam, képek az instámon: https://www.instagram.com/vcstimi/

 

----------------------- 22:47 -----------------------

műanyagmentes július után szívószálmentes augusztus

Előbbit a Plastic Free July nemzetközi mozgalom, utóbbit a Felelős Gastrohős Alapítvány hirdette. Sokat nem kell magyarázni, hogy melyik miről szól.

Minden esetre szuper, hogy vannak ilyen kezdeményezések, remélem a jövőben sokkal több lesz belőlük, sőt, a távoli jövőben talán nem is lesz rájuk szükség.

Régóta foglalkoztat a környezettudatos életmód. Szívügyem a természet és az állatok.

Mióta megszületett Bogi, majd később Zéti, sokkal jobban odafigyelek, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk. Hiszen fontos a jövő, nemcsak nekem, hanem a gyerekeimnek, unokáimnak és így tovább.

Van még mit tenni nekünk is, de úgy érzem jó úton haladunk:

  • 8 éve csak natúr kozmetikumokat, tisztító- és mosószereket használunk. Ez természetesen nem csak környezetvédelmi szempontból fontos, hanem a mi egészségünket is szolgálja.
  • Nem szorosan környezetvédelem, inkább állatvédelem témakörbe tartozik, de egyáltalán nem járunk állatkertbe, cirkuszba, és olyan helyekre, ahol azért tartanak fogva szörnyű körülmények között állatokat, hogy az embereket szórakoztassák. Nincs jogunk ezekkel a csodálatos teremtésekkel ezt tenni! Nem érzem, hogy a gyerekeimnek emiatt szegényebb a gyermekkoruk. Sőt, úgy gondolom, hogy ha érzékenyebbek az őket körülvevő környezetre, sokkal gazdagabb életük lesz.
  • Nem használunk olyan termékeket, amik gyártói állatkísérleteket végeztetnek.
  • Folyékony szappan helyett szappant használunk, minek az a sok felesleges műanyag flakon?
  • Természetesen szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ez nem merül ki a vizes palackok szelektív gyűjtésében, a túró rudi csomagolásától kezdve a pénztári blokkokig mindent válogatunk. Ja, és mindent tisztán, elmosva, csak így szabad!
  • Kisfiamnál mosható pelenkákat használtunk. Amennyire macerásnak hinné az ember, pont annyira nem az!
  • Lekapcsoljuk magunk után a villanyt, ha kimegyünk egy helyiségből, és nem folyatjuk feleslegesen a csapot pl. fogmosás közben.
  • Palackozott víz helyett szűrt csapvizet iszunk. Legalábbis mi felnőttek. Valami rossz berögződés miatt a gyerekeknek ásványvizet veszünk, de rövidtávú terveink közt szerepel az átállás.
  • Saját textil bevásárlószatyrokkal megyünk a boltba, a műanyagot köszönjük, nem kérjük.
  • Apa saját kávéspohárral jár kávézóba - http://kossiktea.hu/termek/ecoffee-cup-240-ml-hordozhato-kaves-teas-pohar-dark-energy/ . Nem csak praktikus, de mutatós is. (Én csak azért nem követem a példáját, mert nem szeretem a kávét.)
  • Amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, gyalog, vagy biciklivel jutunk el A-ból B-be.
  • Soha nem szemetelünk.
  • Csak újra felhasználható műanyag szívószálat tartunk itthon.
  • Mosható, textil arclemosóval szedem le a sminkem minden nap.

Ami pedig a rövidtávú terveink közt szerepel:

  • Ha elfogynak a jelenleg használt tusfürdőink, samponjaink, szappant és csomagolásmentes szilárd sampont https://hu.lush.com/products/hajapolas/jumping-juniper fogunk használni.
  • Beszerzünk vászon zsákokat a péksütemények és zöldségek tárolására, így a boltokban található kis vékony zacskókat sem kérjük többé, már ezekben a textil tatyókban hozzuk haza őket.
  • Egyáltalán nem veszünk több palackos vizet.
  • Áttérünk a vega étrendre. (80%-ban már most is növényi eredetű ételeket fogyasztunk.)

Bízom benne, hogy az átlag emberek mellett a döntéshozók is felismerik, hogy mekkora a baj, és az elkövetkező években a túlfogyasztás napját* -ami idén már augusztus 1-e volt-sikerül kitolni.

*A túlfogyasztás napja azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használta el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson."

Hajrá mindenki!

----------------------- 21:44 -----------------------

Komment nélkül

:D

----------------------- 23:22 -----------------------

Mi

..sosem unatkozunk.

Vödörposta 3 emelet magasan:

 

----------------------- 10:32 -----------------------

10 év...

..telt el a két kép között.

Érdekes az élet, soha nem tudni mit hoz. Ritkán gondolunk bele abba, hogy hol leszünk vajon 10 év múlva, mik fognak történni velünk, mi határozza meg az elkövetkezendő éveket, hogy fogunk kinézni. Álmaink, vágyaink, terveink lehetnek, de soha nem tudni, mi fog belőle megvalósulni és hogyan.

Érdekes visszatekinteni is az elmúlt évekre, és elmélázni azon, vajon mi járt 10 évvel ezelőtt a fejünkben, milyen terveink voltak, gondoltunk-e arra, hogy x év múlva ugyanezen a padon két új kis élet is üldögélni fog mellettünk.

Én persze bíztam benne, de azt nem tudhattam, hogy két ilyen remek emberkét lesz szerencsénk nevelgetni. Mert igen, szerencsés vagyok. Nagyon. Nem számít milyen küzdelmek árán jutottunk idáig. Megérte.

 

 

----------------------- 13:06 -----------------------

Elutaztunk-Ausztria (1. rész)

Idén úgy döntöttünk, hogy nem a megszokott strandolós, tóparti vagy tengerparti nyaralást választjuk, hanem valami mozgalmasabbat, amit Zéti nem un meg 3 nap alatt.

Így esett a választás Ausztriára, azon belül is a kedvenc helyünkre, a karintiai Bad Kleinkirchheimre. Háromszor voltunk már, kétszer gyerekek nélkül, egyszer gyerekekkel, de nem tudjuk megunni ezt a helyet.

Számtalan lehetőséggel rendelkezik a tartomány, ami a programokat illeti- akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó. De emellett a kellemesebb hőmérséklet, a tiszta levegő, a csend és a nyugalom is fontos szempont volt a választásnál. Szerettünk volna kikapcsolódni (szándékosan nem pihenést írok, mert ez két kicsi gyerek mellett kb egyenlő a lehetetlennel) , így 10 éjszakát foglaltunk le egy helyes kis apartmanban (Haus Susanne). Szigorúan kertkapcsolattal, hogy ha már társasházban kénytelenek lakni a gyerekeink, legalább nyaraláskor legyen egy kis kerti feelingjük.

Szóval 2018. július 15.én fogtuk a cuccainkat (ami nem volt kevés az utazás időtartamát, és a hőmérsékleti adottságokat figyelembe véve), és autóba be, irány BKK.

Az út kb 6 órás volt, többszöri megállókkal, 21 alagúttal (a leghosszabb 3336 m), 521 km-rel.

A gyerekek elég jól viselték a megpróbáltatásokat. Segített ebben, hogy fél óránként egyedileg készített és személyre szabott matricákat kaptak az út alatt, amit beragaszthattak az újonnan kapott kis noteszükbe. Meg ott volt még a tablet is, amin egy kisebb útszakaszon mesét nézhettek. Bíztam egy kis alvásban is Zéti részéről, de ez nem jött össze.

10.00-kor indultunk, és 16.30 körül már ott is voltunk.

Az apartmanban már első éjszaka fűtenünk! kellett, ami a 30 fokos itthoni hőmérséklet után igazi felüdülés volt. Hosszú pizsamában és paplannal alhattunk. Juppiiii!

Egyébként este ez a látvány fogadott minket a kertben, így nem volt nehéz már első nap beleszeretni a helybe:

Első nap-hétfő:

Ha már Ausztria, akkor első utunk a hegy teteje- a gyerekek nagy örömére, ugyanis imádnak felvonózni. A tériszonyom ellenére én is kezdek hozzászokni. (A Goldeck felvonó ez alól kivétel-erről majd később írok.)

Szóval Kaiserburgbahn. Kissé alulméreteztük a ruhamennyiséget, így ahogy kiszálltunk, pár újabb réteget adtunk a gyerekekere. Tényleg hideg volt, fújt a szél.

(Egyébként hiába voltunk már 3-szor BKK-ban, ez a felvonó eddig mindig kimaradt, pedig nagyon szuper. Középen egy érdekes irányváltó? állomással.)

Fent volt egy kisebb séta egy nagyobb nyafogással Zéti részéről, de ez szerencsére hamar elmúlt, mikor sikerült egy olyan elfoglaltságot találni neki, ami leköti: jelesül a pattintást.

Nem kell nagy dologra gondolni, ezt csinálták már az ősemberek is, mikor éles szerszámokat szerettek volna készíteni. Két kő kell hozzá, és mehet a csapkodás. Ez végül az egész nyaralásunkat végigkísérte, Bogi is előszeretettel pattintott az öccsével. Viccesek voltak.

Amíg a kisebbik elfoglalta magát, mi igyekeztünk sok-sok hegyi levegőt beszippantani, és elraktározni a gyönyörű látványt, ami fent fogadott.

A hegyről lefelé kisütött a nap, így végül egy szál rövidujjúban sétálgathattunk. Gyakorlatilag ez az öltözés-vetkőzés végigkísérte a 10 napot, így mindig minumum 2 hátizsákkal vágtunk neki a kirándulásnak, az egyik volt a mozgó büfé, a másik a ruhatár. Emellett az autó csomagtartója is tele volt kabátokkal, pulóverekkel, váltócipőkkel.

Ebéd és alvás után a délutáni progink a Kathrein fürdő volt, szállásunktól 5 perc sétára.

Csak ajánlani tudom kisgyerekes családoknak. Semmi különleges nincs benne, de mégis minden megtalálható, amit a kicsik szeretnek. A legnagyobb kedvenc egy hatalmas csőcsúszda volt, ami jól láthatóan tényleg gyerekeknek készült: a teteje végig átlátszó műanyag, így nem volt benne sötét, a végén pedig 40 cm-es vízmélységű érkező rész. Ilyet Magyarországon még sehol nem láttam. Nálunk valamiért az a becsípődés, hogy medencébe kell érkezni, míg itt tulajdonképpen a csúszda van meghosszabbítva, arra érkeznek a gyerekek.

Így pár közös csúszás után végül Zéti egyedül is nekivágott, és imádta.

Estére jól el is fáradtak a gyerekek, így nem kellett "altató".

Második nap-kedd

Zéti kedvéért úgy döntöttünk, kocsikázunk kicsit, hogy felszálhassunk Katschber-Rennweg-nél az ún. Tschu-Tschu bahn vonatra. Nagyon szép helyről indul a vonat, és gyönyörű a környezet, ahol végigmegy, mégis kisebb csalódás volt. A gyerekek hamar megunták. A mi tervezésünkbe csúszott a hiba, autóút után vonatozás- kiszállás és kirándulás nélkül -nem nagy szórakozás. Jó is lehetett volna, ha betervezünk mellé egy kisebb sétát és ebédet, de így nem volt annyira nyerő progi.

Délután szépítettünk. A Feld am See vadaspark már mindenkinek tetszett. Két éve is voltunk már, de ilyen állat imádó gyerekeknél ebből sosem lehet elég. A vadaspark szuper, nagy területen helyezkedik el, az állatok pedig szabadon futkározhatnak közöttünk. Vannak őzek, szarvasok, malacok, kecskék, nyulak, pávák, házi cicák, szárnyasok stb. Utálom az állatkerteket, nem is megyünk a gyerekekkel soha, de az ehhez hasonló vadasparkokkal még én is meg tudok barátkozni.

Ja, a vadasparkban családunk újabb taggal bővült, Kami, a plüss kaméleon személyében (apa nagy örömére :D ). :P

A progizás után belefért még egy kis játszóterezés is. Imádom, hogy a játszótér mellett hegyi patakocska zúg, ilyen környezetben a szülők is jobban érzik magukat játszózás közben.

A gyerekek még így sem fáradtak el kellőképpen, így kikönyörögtek egy éjszakai erdőtúrát. Én elég parázós vagyok, úgyhogy nem mondom, hogy egy percig sem féltem a vak sötét erdőben, de ezt leszámítva szuper kis kaland volt, élveztük mind.

Az elalvással végül nem volt gond ezen a napon sem. :D

Harmadik nap-szerda

Az Ossiacher see környékét céloztuk be. Első állomásunk a Famyliwald. Ez a tó partján lévő hegyoldalban fából kiépített kiránduló útvonal, függőhidakkal, játékokkal, főképp kicsiknek. Mindkét gyereknek nagyon tetszett, bár Bogi közben sóvárogva nézte a mellete lévő kalandpályát, a Kletterwaldot, így megígértük neki, hogy ha Zéti kicsit nagyobb lesz, visszajövünk.

A Familywald fő attrakciója kétségkívül a végén található csúszópálya. A nagyobbak egyedül, a kisebbek a szüleikkel együtt is csúszhatnak. Bogi a sebesség miatt kicsit reklamált- túl lassú volt neki-, de élvezte, Zéti viszont végig hangosan kacagott csúszás közben. Sajnos egy belépővel csak egyszer lehet lecsúszni, ezt a negatívumok közé sorolom, de egyébként szuper hely!

Pár km-re Familywaldtól található a gyerekek másik kedvenc helye: Affenberg. Hasonlóan Feld am See-hez, ebben a parkban is szabadon mászkálhatnak az állatok-a nevéből ki lehet találni, hogy ezúttal majmok-, egy jó nagy fás-erdős területen.

Itt is voltunk már 2 éve, de nem lehetett kihagyni most sem.

Karnyújtásnyira játszanak, fürdenek, ugrálnak, kunyerálnak a gondozótól a majmocskák. Simogatni és etetni nem lehet őket, de így is nagy szerelem.

Zoomolás nélkül készült kép, tényleg karnyújtásnyira:

A nap végén még jutott idő az Ossiacher See túlsó partján található Gerlitzen hegycsúcs meghódítására is. Ez a felvonó különösen nagy élmény volt a gyerekeknek, mert a középállomástól nyitott lift vitt fel a hegytetőre. Apa kissé majrézott, mert Zéti pont ki tudott volna csusszanni a korlát alatt, de mindenki szerencsésen túlélte.

Fent a kötelező "vegyél fel,fáradt vagyok" nyafi után pattintás, gyönyörködés a tájban, fényképezés, majd irány vissza.

Szeretem Ausztriában, hogy bárhol is álljunk meg pihenni, vagy kaki és pisiszünetre, mindenhol találhatunk egy kis gyöngyszemet. Zúgót hidakkal, hegyi tavat, tisztást.

Így sikerült hazafelé megcsodálni ezt a kis csodát,az Afritzersee-t is:

Folyt köv...

 

Idézet

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." 

/Albert Einstein/